A várandós anya szervezete napról napra átalakul, ez az állapot gyakorlatilag az összes hormonra hatással van. A méh folyamatosan nő és már az első trimeszterben is okozhat kellemetlenségeket: a hányinger és a légszomj egyik oka (a hormonális hatások mellett), hogy a belső szervek feljebb vándorolnak, valamint az izmok feszülése miatt a rekeszizom korlátozottabban látja el feladatát. A növekvő méh akadályozza az alsó végtagok és a medence irányából a vér visszaáramlását a szívbe. Ennek eredménye a lábakon duzzadás, ödéma megjelenése, visszerek is kialakulhatnak a lábakon és a hüvelybemenet környékén (a szeméremtesten). Az idő haladtával a méh nyomja a végbelet és az alsó bélszakaszokat, ami székrekedéshez és aranyerek megjelenéséhez vezethet. A szívhez hasonlóan a vesék munkája is fokozódik a kilenc hónap alatt, a 16-24. héten eléri maximumát, és ezen a szinten marad egészen a szülésig. Ezt követően a növekvő méh okozta nyomás kissé csökkenti a vesék vérellátását, melynek következménye a gyakori vizelési inger, miközben a folyadék felszaporodhat a szövetekben. Gyakorlatilag minden kismama tapasztal terhelés esetén enyhe légszomjat. A keringő vértérfogat növekedése miatt a légutakhoz is több vér jut, amik ezáltal duzzadtabbak lesznek és beszűkülnek. Ennek eredményeként néha orrdugulás jelentkezik. A medence ízületei és szalagjai meglazulnak és rugalmasabbak lesznek, előkészítik a nőt a szülésre. A nő testtartása is jellegzetesen megváltozik. Gyakori panasz a különböző fokú hátfájás, mivel a gerinc görbülete fokozódik, így ellensúlyozva a növekvő méh tömegét. A hát felső szakaszának fájdalma, nehézsége gyakran a mellek növekvő súlyából adódik. Az eddig leírtakból talán úgy tűnik, hogy a várandósság több teherrel jár, mint örömmel.
Lehetséges, hogy a gyermekvárás terhes tünetek nélkül történjen.
A gyermek fejlődése, az egészséges várandósság nem a megtermékenyülés pillanatában kezdődik. Talán túlzásnak tűnik, de valójában az édesanya születése az első élmény, mely a kisbaba későbbi fejlődése szempontjából meghatározó lesz.
Hogyan lehetséges ez?
Háborítatlan vajúdás és természetes úton lezajlott szülés esetén a születendő gyermek idegrendszere a folytonos ingerek hatására felkészül a méhen kívüli életre. Ennek következtében a későbbi életében sem lesz számára szokatlan ha meg kell küzdenie a változásért és könnyebben fog felelősséget vállalni a cselekedeteiért. Az az édesanya, akinek saját születése traumák nélkül zajlott le, hasonló bizalommal fog a gyermekvállaláshoz is viszonyulni, s annak a kilenc hónap örömteli várakozás és nem terhesség lesz. Valójában egy nő egész élete (annak minden örömével és fájdalmával együtt) felkészülés a gyermek vállalására és a szülés élményére. Rendkívüli jelentősége van, hogy az édesanya a várandósság idején kiegyensúlyozott életet éljen minden tekintetben. A táplálkozás, a mozgás és az örömteli kikapcsolódás harmóniája fizikai és lelki stabilitással ajándékozza meg a várandós nőt.
A MET szerepe a várandósság idején
Az érintés hatására az agyban szerotonin keletkezik, mely segít hogy az ösztöneinkkel bensőségesebb kapcsolatba kerüljünk, és elengedjük a tanult társadalmi kontrollt. Ez azért fontos, mert ahogy az elme lazul, úgy válik képessé az izomzat a fokozatos alkalmazkodásra, végül a szülés során a teljes elengedésre. A MET érintései nyomán az édesanya tökéletes biztonságot él át, mely oldja a lelki félelmeket és a napi terhelés okozta stresszt. Az izmok lazítása erőteljesebbé teszi a méh belső kondícióját, így elkerülhető a felszínen a bőr megrepedése, a striák kialakulása. A folyamatos kezelések hatására az izmok és szervek működése optimálisabb lesz, a felesleges anatómiai kompenzáció megszűnik. A várandósság és a szülés az édesanya számára egy beavatás. Ennek során feltörhetnek régi emlékek, félelmek, fájdalmas lelki csomók. Ilyenkor a nőt végig kísérő terapeuta segíthet ezek feldolgozásában, hogy a gyerek születésével egyidejűleg az asszonyból édesanya válhasson. A várandósság és a szülés egy sajátos lehetőséget rejt magában, hogy a nő találkozhasson azokkal az emlékekkel és érzésekkel melyek élete során korlátozták gondolati és cselekedeti rendszereit. A MET terápiája segít ezeket kíméletesen felszínre emelni és feldolgozni.
Milyen konkrét változást remélhetünk?
Az első harmadban a kezdeti kellemetlenségek enyhülnek (fáradékonyság, hányinger, hangulatingadozások).
A második harmadban a visszerek kialakulásának megelőzésén és a hasizom fokozatos lazításán van a figyelem.
A harmadik harmadban az anatómiai változások, különösen a hát és a láb terheinek csökkentése valamint a test felkészítése a szülésre a legfontosabb.
Az örömben megélt várandósság enyhíti a szorongást, csökken a félelem és végül könnyebb a szülés folyamata.
A szülés után gyorsabb lesz a regenerálódás és a szoptatással járó tartásproblémák kevésbé jelentkeznek.
A nő testileg és lelkileg tudatosabbá válik, így a kisbaba izomzata és idegrendszere harmonikusan fejlődik.
A MET nem alkalmas szülésindításra
Amiért mégis lehetséges, hogy a segítségével a szülés “beindul”, az az, hogy minden esetben lelki okai vannak a születés visszatartásának. Ennek a lelki folyamatnak csak tünete, hogy a test nem működik tökéletesen, a megszokott módon. Régi, eltemetett események hatásai (gyakran erőszak élménye), gyermekkori és jelenlegi félelmek a fájdalomtól, az ismeretlentől okozhatnak megrekedést. Meglepő, de sok asszony retteg attól hogy elveszti az önkontrollt, és kiabálni, jajgatni fog: sajnos ennek feloldásában sem segít az a sok negatív élmény melyet a környezettől hall a kismama. A szüléshez fontos, hogy lelkileg felkészültek legyünk és ennek következtében fognak a szervezetünkben válaszreakciók elindulni. Az izmok, szövetek már az utolsó hónapban puhulnak, nyúlnak, az ízületek távolodni, mozgolódni kezdenek. Amennyiben a lelki ráhangolódás hiányzik, hiába a hormonok tevékenysége, a test nem adja meg magát és szorosan ragaszkodik valamihez. Természetesen ez nem a kisbaba, de mégis ennek a szimbolikus ragaszkodásnak az eredménye, hogy a születés nem indul meg spontán, hatékonyan és a lehető legkevesebb fájdalommal. A MET terápia alkalmazása során az édesanya figyelme azokra az izmokra, izomcsoportokra irányul (elsősorban az érzékelésen keresztül), melyek felelősek a szülés folyamatáért. Amennyiben ezek a területek fájdalmakra emlékeznek, akkor lehetségessé válik, hogy a kliens tudata felszabadítsa a saját testét ezektől a gyötrő lenyomatokról, és a felszabaduló energiát az optimális izomtevékenységre és egyéb testi funkciókra irányítsa. Ezt a női test szinte mindig könnyű szüléssel hálálja meg.
Copyright © 2022 | Tömör Elisabeth
