Csonka Ágnes Kinga, 43 éves tanár

Néhány évvel ezelőtt véletlenül ismertem meg Babit egy barátnőmnél, akihez épp beugrottam megbeszélni valamit. Beszélgetés közben említettem, hogy még mindig magamban hordom az orvosok szerint már több mint öt hete elhalt magzatomat. Három nap haladékot kaptam, ha azalatt nem indul meg a spontán vetélés, kíméletlenül műtőasztalra fektetnek. Babi felajánlotta a segítségét, ekkor hallottam először a MET-ről. Este találkoztunk, kezelt. Nem éreztem semmi különöset, a kezelés után hazamentem, lefeküdtem. Másnap hajnalban otthon, spontán, természetes úton válhattam meg halott magzatomtól. Számomra rendkívül sokat jelentett, hogy ezt a fájdalmas búcsút nem az orvosok kényszerítették ki, hanem magunk intézhettük, kettesben: elhalt magzatom és én. Pár évvel később, latyakos decemberben esett második sorsszerű találkozásom Babival - egyszerűen szembejött az utcán. Épp jókor: harmadik gyermekemmel erős túlhordásban voltam, már a 43. hét környékén jártunk.

Ismét orvosi beavatkozás fenyegetett: azt mondták, nem várhatjuk meg a karácsonyt, még előtte mindenképpen megindítják a szülést. Babi 2o-án este kezelt MET-tel. Másnap hajnalban arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz és fájásaim vannak. Délutánra megszületett a fiam, valamivel könnyebben és rövidebb idő alatt, mint korábban a testvérei.
Két nehéz helyzetben hozta elém a sors Babit.  Mindkét alkalommal néhány szelíd érintéssel megoldotta azt, amire az orvosok már a késeiket fenték, tűiket hegyezték. Nem is fűznék hozzá többet.
Köszönöm!