Csokinyusziba zárt szeretet

Még magadat is megvezeted néha. Igen, igen. Azt gondolod, az ajándékod a szeretetedet és a figyelmességedet fejezi ki. De valójában mindez csakis rólad szól. Te hogyan ajándékozol? Mit tanultál erről? Lesz csokoládé nyúl húsvétra, vagy „csak” bringát veszel a gyereknek?

Néha értelmetlen, de meleget ad a szív körül

Az ajándék valami egészen különös dolog. A legtöbben azonban nem tudunk őszintén, önzetlenül ajándékozni. Még a legtisztábbak meglepetéseit is bepöttyözi az érdek, még akkor is, ha az a másiknak is jó. Önmagunk kizárása, a másik előtérbe helyezése nagy feladat. Ám az igazi ajándék egyszerűen csak örömet okoz, az ajándékozottról szól, és nem mindig van értelme, legalábbis nem a számunkra. Vajon tudunk-e így adni?

Ajándékozási szocializáció

Az édesanyám mindig azt tanította, hogy olyan ajándékot adj, aminek te magad is örülnél. Ez egy jó irány volt, ám nem maga a cél. Aztán az iskolában megtapasztaltam, hogy akad olyan, aki továbbajándékozza azt, amire neki nincs szüksége, vagy éppen nem tetszett, attól függetlenül, hogy a megajándékozott vágyik-e rá vagy sem. Később megtapasztalhattam a bonbon csokoládé kombó lélektelenségét is. Az ajándékozást is tanulni kell, rá kell érzeni. Igen, persze sok időbe telik, ha jó ajándékot akarunk adni, és azt nem lehet az utolsó pillanatban megvenni. Leginkább ismernünk kell az ajándékozottat ahhoz, hogy jó ajándékot adhassunk neki. Ez időbefektetést igényel, ami persze van, hogy kivitelezhetetlen. Mégis milyen sokszor előfordul, hogy könyvet adunk, mert mi magunk szeretünk olvasni, vagy ehető, praktikus ajándékot veszünk, mert az legalább nem pénzkidobás. Az ajándékaink rólunk vallanak. Elmesélik, mit és hogyan gondolunk, milyen a viszonyunk az ajándékozottal, és hogyan vélekedünk önmagunkról. Egy virágcsokor például rengeteg mindent elmond. Nem arról van szó, hogy mire van pénzünk, hanem a virágok összeválogatásáról, a színekről, a csokor alakjáról, és persze a csomagolásról.

Szánunk vagy szentelünk rá időt?

Sokan vannak annyira tudatosak, hogy megteszik, és időt töltenek el párjukkal, gyerekükkel, barátjukkal, hogy elmondhassák, nem csak a pénzen vett tárgyi ajándék számít. Ám nagy csapda, ha az együtt töltött idő kényszerré válik, melyet jól kiemel a magyarban az a két kifejezés, hogy időt szánni, vagy időt szentelni valakinek, vagy valaminek. Több esetben is rajtakaptam magam például, hogy az együtt töltött időben mégsem voltam jelen, vagy egyszerűen csak idegesített maga a helyzet, mert valami egészen mást szerettem volna csinálni, de kényszerítettem magam, mégpedig azon oknál fogva, hogy nehogy elveszítsem a párom, a gyerekem, az anyám és így tovább. Inkább hazudtam, elsősorban magamnak, másodsorban pedig az adott személynek. Éppen ezért olyan nehéz önzetlenül, tisztán belefeledkezve a pillanatba jelen lenni, akarni megismerni, azt a másikat, nyitottnak lenni rá, bármit is mondjon, vagy tegyen, az érzéseiben osztozni, gondolataiban követni őt. A másikat megismerni néha kényelmetlen, akár fájdalmas is lehet. Pedig ezt jelenti az időt szentelni rá kifejezés.

Közeledik a húsvét

Húsvét az európai jóléti országokban még egy alkalom arra, hogy pénzt költsünk, hogy ajándékozzunk, ami nem feltétlenül lenne baj. A probléma az eszetlenséggel, vagy tudatlansággal kapcsolatos. Persze arra is egy ok ez az ünnep, hogy együtt legyünk és beszélgessünk, vagy éppen kiránduljunk egy jót. A legtöbb családban a gyerekek biciklit vagy görkorcsolyát szoktak kapni húsvétra. Csokoládé nyuszit, kinder tojást azonban még az iskolában is adnak, jobb sulikban az ebéd mellé.

Te mit ajándékozol?

A kérdés tehát nem az, hogy kell, vagy érdemes-e ajándékot adni, venni húsvétra, inkább az, hogy akkor Te most hogyan is fogsz ajándékozni? Mi vagy leginkább ki lesz számodra fontos? Te magad, az, hogy te mit gondolsz a vágyott dologról, vagy az, akinek az ajándékot veszed. Hiszen a húsvét a szent áldozatról szól, mégpedig a többiek érdekében…

Szólj hozzá bátran!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.