Interjú Meszes Marcsi MET-konzulenssel

 

A MET (Muscle Effect Therapy) egy olyan nonverbális kezelési módszer, mely anatómiailag pontos helyeken alkalmazott szelíd érintés erejével hat. Orvosok és pszichológusok is alátámasztják a működését, Magyarországon pedig a kanadai származású Tömör Elisabeth tanítja. Meszes Marcsi az első MET úttörők egyike, aki nem elégedett meg a saját életében bekövetkező gyökeres pozitív változásokkal, de másoknak is segíteni szeretne, így elhatározta megtanulja ezt a különleges technikát. Marcsi jelenleg Észak-Olaszországban, Bruneck városban él és folytatja Magyarországon megkezdett segítői feladatát. Vele beszélgettem.

Miben változtatta meg a MET az életedet?

Mindenben. A régi életemből csak a húgom és néhány barát maradt meg. Az alapokig dőlt össze minden és onnan épült újjá, újra, újonnan, bennem és körülöttem a MET segítségével.

Miért döntöttél úgy, hogy meg szeretnéd tanulni?

Édesanyám, édesapám, nagyanyám mind rákos betegek voltak. Édesanyám haláltusáját huszonhárom éven keresztül néztük a családommal tehetetlenül. Ez indította el bennem azt a gondolatot, hogy segíteni szeretnék az embereknek egészségesnek maradni, illetve a gyógyulás útján kísérni őket. Fontos volt mindenekelőtt saját magamon dolgozni, hiszen csak úgy lehetek hiteles, csak úgy segíthetek másoknak, ha az én életem működik, és én jól érzem magam a bőrömben. A MET-tel való munka egy folyamat, még ma sincs vége.

Hogyan kerültél kapcsolatba Elisabeth-tel és a MET-tel?

Egy régi ismerősöm hívta fel a figyelmemet a MET-re. Azt mondta, ahogy engem ismer, szerinte jó módszer lenne számomra. Felvettem a kapcsolatot Elisabeth-tel és már a következő nyílt napon ott is voltam a bemutatón. Nagyon tetszett az előadás, hamar megértettem a lényeget. Aztán amikor jött a próbakezelés, hát, az valami csoda volt! Tudtam, hogy egy új fejezet, egy nagy dolog kezdődik el az életemben. Fel sem merült bennem, hogy tovább keressem az módszert, amivel segíteni szeretnék magamon és másokon. Tudtam, hogy megtaláltam. 

Mit tanultál meg általa?

Megtanultam elfogadni az embereket olyannak, amilyenek. Mindenki a saját életét éli, úgy, ahogy azt neki kell, a saját tapasztalatai szerint. Ezért, nem várok el senkitől semmit, mindenki a saját ritmusában és tempójában halad. Nem akarok mindenképpen segíteni, de megteszem, ha kérik. A MET segítségével el tudtam fogadni magamat is olyannak, amilyen vagyok. Megtaláltam az Énségemet. Megengedem a változást, hagyom, hogy megtörténjenek azok az események, amelyeknek meg kell történnie az életemben. Megtanultam nem ellenállni, nem manipulálni saját magam és az életem. Tudok szomorú, dühös, fáradt és tudok vidám, elégedett és boldog is lenni. Mindent megélek, az érzéseim, megérzéseim szerint. Türelmet is tanultam. Talán ez volt a legnehezebb, hiszen mindent akartam, azonnal és rögtön. Kapkodtam és csapongtam. Egy ismerősöm azt mondta, olyan vagyok, mint egy megkergült szellemgyerek, akit kiengedtek a palackból. Igaza volt. Mivel a MET technika tanulása és az általa felszínre kerülő blokkjaim, érzéseim megértése, feldolgozása nem ment egyik percről a másikra, rájöttem, jobb, ha sétálok, és nem rohanok, mert akkor nem látok semmit, csak az elsuhanó, elmosódott tárgyakat. Nincs lehetőség mögéjük nézni. Tanultam még testtudatosságot. Tudom, hogy a hármas egység abszolút „összedolgozik” és jelez. Megtanultam figyelni ezeket a jelzéseket és változtatni, ahol kell.

Mit jelent számodra a MET?

A MET számomra olyan, mint egy igazi teaimádónak a teáscsészéje. Fontos és féltve őrzött. Használni kell, de óvatosan, körültekintően, felelősséggel. Mint minden segítő, én is az általam használt technikát tartom a legjobbnak. Persze, velem is megtörtént, nagy volt a kísértés és másfelé is tekintgettem, de ez csak egy villanás volt és ahhoz kellett, hogy rájöjjek, az én számomra nincs más, csak a MET.

Emlékszel az első saját önálló kezelésedre?

Azt nem lehet elfelejteni! Izgultam, nehogy valamit elrontsak, lapoztam a jegyzeteimet, izzadtam, elzsibbadtam a nagy igyekezetben. Aztán a végén csillogó szemmel, óriási lelkesedéssel figyeltem a kliensemet, mit látok rajta és kérdezgettem, mit érzett, jó volt-e neki? Azt akartam tudni, azt érzi-e, amit én éreztem a kezelések közben. Azt a finom, bódult ellazultságot, azt a kellemes „sose legyen vége” érzést. Ma már tudom, hogy nem mindig számára adja ugyanazt az érzést a kezelés, és nem is ez a fontos benne.

Alkalmazod-e  a MET-et a mindennapi életben?

Természetesen. MET-esnek lenni életforma. Ez nem fanatizmus, hanem egy szoros együttélés.

Mire vagy a legbüszkébb?

Annak örülök, hogy merek és tudok az érzéseim, megérzéseim szerint élni bűntudat nélkül. Merek önmagam lenni. Merek élni, merem a saját életemet élni.

Miért vagy hálás?

Elsősorban az Életemért. Az egészségemért. Mindenért, amit megtapasztalhattam, mindenkiért, aki az életembe lépett. A hálaérzet állandó. Minden nap van valami, amiért hálás lehetek.

Szólj hozzá bátran!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.